Bizonytalanság, mely körbeveszi mindennapjainkat

Telnek - múlnak a hetek és sajnos már azt is mondhatom, hogy a hónapok. Itthon. Igen, mert mi még itt Angliában főleg itthon vagyunk, mert az alap élelmiszerüzleteken kívül nem nyitottak ki a boltok, üzletek, vendéglátó egységek. Nagyon lassú nyitási folyamat fog a következő hetekben, hónapokban végbe menni nálunk. Reméljük, hogy sikeresen. Érzékelem a külvilágon, de egyaránt a saját bőrömön keresztül is, ahogyan az idő halad előre egyre inkább a bizonytalanság jelenik meg az életünkben. Sőt, talán már be is ágyazódott.  De miért is ne jelent volna meg, főleg mivel egy teljesen új és egyben szokatlan helyzetben találjuk magunkat.
A mostani helyzettől függetlenül a modern élet legfőbb jellemzője a változások gyorsasága és a szinte feldolgozhatatlan információtömeg. Valljuk be ezzel, nem mindig tudunk mit kezdeni, de előbb vagy utóbb mindegyikünk megtanulja szűrni a felénk áradó információkat. Nos, ezt a képességünket a mostani hétköznapokban is előszeretettel alkalmazhatjuk, mert jelenleg hétről-hétre változik a körülöttünk lévő világ.

De miért eredményez ez a folyamat bizonytalanságot a legtöbbünkben?

Jelen helyzetben szinte mindenről kapunk információt - mi történt a vírus terjedésével a szomszédos országokban, de még a világ legtávolabbi szegletéről is tudhatjuk, hogy milyen a lefolyása, hányan kapták el, mennyien haltak bele, de még az otthoni és külföldi celebvilág víruskezeléséről, valamint karantén perceiről is betekintést kaphatunk. Mind e mellett pedig a Facebook a hírek és álhírek kavalkádjának a melegágya. Ezek az információk nem alkotnak egyetlen nagy képet. Majdhogynem mindenről tudunk, vagy tudhatunk, de valójában még is azt érezzük, hogy a helyzet egészéről nincs egy biztos képünk. Ebben az esetben az információk nem a szórakozást és a felüdülést szolgálják, hanem inkább szorongást, bizonytalanságot és talán még egy kis fenyegető érzést is kiválthatnak bennünk.

Nos, ez még csak az alapját képezheti a lelkiállapotunknak. Ugye ehhez adódnak a különféle problémák, amikkel szembesülünk. Nagyon sokan végleg elvesztették a munkahelyüket, viszont nem kedvez nekik ez az időszak a munkakeresésre, mert sajnos a vállalatok sem tudnak előre tervezni. Másoknak ideiglenesen szünetel a munkahelyük és várnak az újrakezdésre, ami szintén nem nyújt biztonságot, mert lehetséges, hogy az újranyitásnál nem mindenkire lesz szükség. Ezzel együtt ugye hangsúlyozni sem kell, hogy hihetetlen nagy anyagi szorongás jelenik meg, mivel az anyagi források beszűkülnek vagy megszűnnek. Akik a szerencsések közé tartoznak és megmaradt az állásuk, közülük még mindig sokan dolgoznak home office-ban, de már megkezdődött a visszaszokás. Ennek viszont nem mindenki örül, mert megszokták az otthoni környezetet, a rugalmasabb munkavégzést. Arról nem beszélve, hogy vannak, akik szívesen elkerülnek egy-egy kollégát. J

A gyermekek otthonléte, tanulmányainak nehézségei, amik a családokon csapódtak le nagyban befolyásolják az otthoni légkört. A párok, házastársak viszonyai, szövetségei nincs kizárva erősödhettek is, de éket is verhetett közéjük a mostani helyzet.
Ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy aggódunk az idősebb rokonainkért, családtagjainkért. Nemcsak a fizikai, de mentális állapotuk beszűkülése, romlása miatt is.

Teljesen mindegy, hogy melyik táborba tartozik az ember a mostani élethelyzet és az ezzel együtt járó újrakezdés, ami itt van a küszöbön, frusztrációt okoz. Főleg, hogy a vírus jelenléte nem szűnt meg és úton útfélen szembejönnek velünk az új szabályok, melyeket igyekszik az ember betartani.
Mindezek tetejében, amit okozott nekünk ez a rendkívüli helyzet az, hogy bizalmatlanságot eredményezett embertársaink irányába is.

Mit tudunk tenni a frusztrációink kezelésére, leküzdésére?

Tervezz újra!

A legtöbb ember eltervezte az év elején, miket szeretne megvalósítani idén. Ezzel nincsen semmi gond, de nem kell kétségbe esnünk, ha a listánknak rövidülnie kell, vagy netán teljesen újra kell gondolnunk a lehetőségeinket. Fő, hogy most még inkább a realitás talaján maradjunk!

Vedd vissza az irányítást!

Szorongásunk azért is alakulhatott ki, mert nem mi irányítottunk az elmúlt hetekben, hónapokban. Teljesen kicsúszott kezünk közül a gyeplő.

De ezt most szépen lassan visszaszerezhetjük. Kis lépésekkel kezdjük. Tervezzük meg a hétköznapjainkat, új időbeosztást csináljunk a saját vagy a családunk számára: kinek mikor kell ismét bemenni a munkahelyére, mikor megyünk bevásárolni, az új higiéniai szokásainkat építsük be még inkább a rutinunkba, jobban tervezzük meg, hol találkozunk a barátainkkal, milyen közös programokat tudunk most csinálni.

 Új hobbi, ne csak a karantén időszakára!

A karantén alatt is sokat fejlődhettünk, csak most nem a karrierünkben érhettünk el sikereket, hanem önmagunk megismerésére helyezhettük a hangsúlyt. Ha netán sikerült új dolgokat, elfoglaltságokat bevinnünk az életünkben nem kell ezeknek hátat fordítanunk. Most arra törekedj, hogy ezeket építsd be a mostani életedbe is, ne csak a „karantén létedre” legyen jellemző. Ha most vetetted bele magad a főzés rejtelmeibe, vagy évek óta nem tudtál a kezedbe fogni egy jó könyvet, de most végre végig is olvastad azt, vagy éppen most kezdtél el online tornázni, jógázni, meditálni ne hagyd abba!

Nyugodj meg!

A nap végén érdemes negyed órát arra szánni, hogy picit magadba fordulj és átgondold nemcsak az elérni kívánt céljaidat, hanem főként azokat a dolgokat, amik már megvannak neked és őszintén tudsz nekik örülni. Légy hálás!

Végül pedig meditálj vagy csak hallgass egy kis relaxációs zenét és hagyd, hogy kitisztuljon az elméd.

Légy türelmes!!!

A legvégére hagytam, de nem azért, mert kevésbé hangsúlyos, épp ellenkezőleg. Nem győzőm hangsúlyozni – nyugi magamnak is! – legyünk türelmesek. Ne legyenek óriási elvárásaink magunkkal és a mostani körülményekkel szemben se.

Azért, mert elkezdődött egy nyitási folyamat lássuk be, nem fogjuk tudni egyhamar ugyan ott folytatni ahol abbahagytuk. Egy apró példa, de mindnyájan találkozhatunk a szituációval: ne sértődjünk meg azon, ha a kollégánk, akivel nem találkoztunk hónapok óta nem szeretne kezet fogni velünk, vagy netán valamelyik családtagunk, barátunk nem akar megölelni bennünket. 

Vegyük figyelembe még inkább azt, hogy másoknak milyen személyes kontaktus fér bele. Ez egy aprócska dolog, de ha nem vesszük komolyan, könnyen sértődés lehet a vége. 
Most próbáljunk meg jobban odafigyelni egymásra!