Az utóbbi évek legelcsépeltebb kifejezése : Komfortzóna

Igen átérzem! Hidd el, manapság, ha meghallom ezt a kifejezést forgatom szemeimet és becsukom füleimet. Erről ki tehet?! Nem én, nem te, de a minket körülvevő média, bulvársajtó, "megmondó emberek" annál inkább. Többször jöttek velem szembe az utóbbi években a világhálón az alábbi mondatok,

- Csinálj komfortzóna kihívást!

- Törj ki a komfortzónádból!

- ... Még ma!

- Lépd át a határaidat!

... és még persze sorolhatnám. Sajnálatos módon ezzel pont azt érték el, hogy sablonossá vált és az eredeti értékét, amit képviselt azt a mai napra már szinte elvesztette.

De honnan is ered maga a definíció? Szabó Hangya Lilla (2017) tanulmányában olvashatunk róla, hogy a fogalom pszichológiai vizsgálata összetett, mivel egy személyen belül is jelentős variációt mutathat a komfortzóna határa, ez által közvetlenül nem mérhető. Azonban azok a személyiségjegyek már mérhetőek, amelyek általánosíthatóak arra vonatkozóan, hogy ki az, aki könnyebben és ki az, aki nehezebben lép ki belőle.

A komfortzónáról Nadler (1993) úgy fogalmazott mint, azok az élethelyzetek, amelyek rutin tevékenységekhez kapcsolódnak, biztonságot nyújtanak számunkra. Ezek „tere” fogja alkotni. Szerinte a komfortzónában nem találkozunk eddig ismeretlen kihívásokkal és erőpróbákkal, amelyek megbolygatnák mindennapjaink békéjét. Ezen a ponton tehetjük fel a kérdést, miszerint akarjuk-e, hogy ezt a fajta béke állapotot felborítsuk. Ha igen, hogyan és mennyire kellene? Úgy vélem, hogy mint mindenben kis lépéseket elég megtennünk, ahhoz hogy valamerre elinduljunk. A mai világban pont azért sodródott el ez a témakör, mert átlendült a ló túlsó oldalára. Nagy elvárásokat tesznek elénk a különböző médiumok, mert folyton csak azt hangsúlyozzák, hogy lépjünk ki a kereteinkből, változtassunk életünkön - legtöbbször gyökeresen - vágjunk bele új dolgokba, álljunk ki a sorból, tegyünk valami nem mindennapi dolgot és még sorolhatnám. De nem erről kellene, hogy szóljon. Igen én is pártolom a változást, mert úgy vélem, hogy anélkül nincs fejlődés. De a komfortzónánkból való kilépést meg kell tervezni, tudatosítani kell. Egyfelől saját magunk határaival tisztában kell lennünk, másrészt tudnunk kell mi fér még bele az életünkbe. Mi az, ami úgymond "jó szájízű" kellemetlenséggel jár, nem pedig valamilyen lelki traumával ér fel.

Saját példámból merítve, nem szeretek emberek előtt szerepelni, nem érzem komfortosan magam. Természetesen, ha az adott élethelyzetem megkívánja akkor nincs apelláta, de nem jó szájízzel teszem. Pont ennek a kísérletezéseképpen vágtam bele egyszer egy fotózásba. Tudni kell rólam, hogy hobbiból fotózok, saját magam örömére. A honlapon lévő képeket is én készítettem. Viszont, ha rólam készítenek azt már nem szeretem. Pont ebből az apropóból szerettem volna egy profi fotóshoz elmenni, ezért esett a választásom Nánási Pálra. Kíváncsi voltam, hogy hogyan fogok helyt állni, hogyan fogom magam érezni az adott szituációban. Persze, túléltem. Sőt még a vártnál is jobban éreztem magam, de ez az ő kisugárzásának és profizmusának is köszönhető volt. Nyílván az alap beállítottságomon ez nem változtat, de attól még egy nagyon kellemes emlék lett belőle és persze az önértékelésemet is építette.

Úgy vélem mindenkinek saját magához mérten kell megtennie a maga kis lépéseit. Mondjuk, ha te nem szeretsz sportolni, utálod, nem vagy egyszerűen olyan típus, de mégis motoszkál a fejedben, hogy megtegyél valamit, akkor járj kerékpárral dolgozni. Igen, lehet, hogy most forgatod a szemeidet, de hidd el, az aki autóval jár a sarki közértbe is, annak ez már nagy változás. A lényeg, hogy ahhoz, hogy ki tudj lépni a kereteidből nem kell extrém sportokat űznöd, nem kell a világ végére elutaznod vagy egyik napról a másikra felmondanod a munkahelyeden, mert éppen most nem jó periódusodat éled meg. Nem erről kell, hogy szóljon.

A másik dolog, amit hangsúlyoznunk kell, hogy nem másokat kell nézned, hanem csakis saját magad értékeit és határait kell figyelembe venned. 

A cél, hogy érzed jól magad!

Soraim zárásaként és gondolatébresztőként hadd osszam meg veled Bátai Tibor versét:

Bátai Tibor: Komfortzóna

Túlfeszültség, majd rövidzárlat.

Totális homály a belső tájon,

és érzékek farkasvaksága.

Kilátástalan volt, be kell látnom.

Sehonnan sehova menet. Rend.

Velünk lett üres az összes járat.

Arcodra nyíló váróterem.

Túlkésleltetett retard varázslat.

Óvatlanoknak csapda is lehet,

nekünk már belakott komfortzóna

az elmeközi tér. Felszikrázunk

benne, mintha áram alatt volna.

Lehetne több, de hát ez sem kevés.

Így is van, aki csodának mondja

(noha úgyszólván triviális): mi

vagyunk egymás mentális G-pontja.

Források:

- Szabó Hangya Lilla: A komfort zóna pszichológiai tényezőinek vizsgálata - Tavaszi Szél 2017/ Spring Wind 2017 Tanulmánykötet, Doktoranduszok Országos Szövetsége, Budapest 2017

- Bátai Tibor: Komfortzóna - https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=40719