Lelkem utazásai

The weeks are passing and unfortunately, I can already say that the months. At home. Yes, because we are still mostly here at home in England because there are no shops, stores, or catering units open outside the basic grocery stores. A very slow reopening process will take place in the coming weeks and months. I hope we succeed. I feel through the outside world, but also through my own skin, as time goes on, more and more uncertainty appears in our lives. In fact, maybe it's already embedded in us. Of course, it shows up, especially since we find ourselves in a completely new and at the same time unusual situations. Regardless of the current situation, the main features of modern life are the speed of change and the unprocessed mass of information. Let’s face it, we don’t always know what to do, but sooner or later we all learn to filter and select the information that flows to us. Well, we can use this ability in these days too, because the world around us is currently chan...

Telnek - múlnak a hetek és sajnos már azt is mondhatom, hogy a hónapok. Itthon. Igen, mert mi még itt Angliában főleg itthon vagyunk, mert az alap élelmiszerüzleteken kívül nem nyitottak ki a boltok, üzletek, vendéglátó egységek. Nagyon lassú nyitási folyamat fog a következő hetekben, hónapokban végbe menni nálunk. Reméljük, hogy sikeresen. Érzékelem a külvilágon, de egyaránt a saját bőrömön keresztül is, ahogyan az idő halad előre egyre inkább a bizonytalanság jelenik meg az életünkben. Sőt, talán már be is ágyazódott.   De miért is ne jelent volna meg, főleg mivel egy teljesen új és egyben szokatlan helyzetben találjuk magunkat. A mostani helyzettől függetlenül a modern élet legfőbb jellemzője a változások gyorsasága és a szinte feldolgozhatatlan információtömeg . Valljuk be ezzel, nem mindig tudunk mit kezdeni, de előbb vagy utóbb mindegyikünk megtanulja szűrni a felénk áradó információkat. Nos, ezt a képességünket a mostani hétköznapokban is előszeretettel alkalmazhatju...

Úgy gondolom sosem a pesszimisták táborát gyarapítottam. Igyekeztem a dolgokat a pozitív oldaláról megközelíteni. Most, a jelen helyzetben sem teszem ezt másképp, de megjegyezném nem is vagyok egy naiva. Szerintem nagyon fontos, hogy kihangsúlyozzuk: reálisan a habos-babos részektől mentesen – saját magunkat nem becsapva – kell a helyzetet kezelnünk. A mostani helyzetről teljes mértékben a saját bőrömön tapasztaltakat osztom meg veled. Az alap szituáció: én és férjem vagyunk csak együtt, itthon. Se gyerek, se kutya, se macska, csak mi ketten. Ő dolgozik, ápoló intenzív osztályon, én itthon vagyok. Már a hatodik hete vagyunk karanténban. Tudtuk, hogy ez egy hosszú időszak lesz. Már az elején átbeszéltük a lehetséges forgatókönyveket. Igen a mélypontokat is… Tudod, már hetek óta gondolkodom, miről írjak, annyira sok gondolat cikázott a fejemben, de valahogy mégsem tudtam rendszerezni. Talán, de csak talán most valamit mégiscsak sikerül összegeznem. Az interneten zúdul felénk a...

Nemcsak az újév teszi lehetővé számunka azt, hogy valamit elhatározzunk, valami újba fogjunk. A nyár szintén remek időszak arra, hogy új célokat tűzzünk ki magunk elé, vagy csak összegezzük az eddig eltelt fél év eredményeit. Én nagyon hiszek a pozitív gondolkodás erejében, valamint abban, hogy igenis saját magunkat figyelmeztessük időnként mik is a céljaink, hol is tartunk ezek megvalósításában. Tudatosan figyelek erre a monoton hétköznapokban is, hogy ez ne vesszen el belőlem. Erre persze többféle lehetőség van: - applikációk - mobiltelefon bejegyzések - facebook követések – napi pozitív gondolatok - post it-ek Én ez utóbbi híve vagyok még mindig, hiába van annyi lehetőség a mobiltelefonunk által. Persze nem vagyok ellenük, de nekem személy szerint még mindig a „jó öreg” post it-es módszer vált be. Miért is szeretem? - én magam írom meg, ha akarom díszíthetem, színesíthetem - úgy fogalmazok, ahogy nekem tetszik - a mobiltelefonba hiába írja bele az ember...

"Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak." ( Újszövetség, Lukács evangéliuma 6.fejezet ) Szóval itt kezdődött minden. Első "ránézésre" ez könnyűnek tűnik, de ha már az ember mögött van pár év, akkor nagyon jól tudja, hogy ennek a gyakorlati megvalósítása már nem is olyan egyszerű dolog. Számtalanszor hallottuk gyermekkorunkban szüleinktől, rokonainktól, tanárainktól, hogy bánj úgy másokkal ahogyan szeretnéd, hogy veled is bánjanak.  Ezzel senki nem vitatkozik. Egyetértünk vele. Persze.  ... kis idő elteltével, lassan kezd előtörni belőlünk egy halk kis de ...  Itt kezdődnek a problémák. Jót teszünk, sőt ennek örülünk, feltölt bennünket, a lelkünket, lelkesedünk, megdicsér bennünket a külvilág, viszonozzák is. Vagy mégsem? Egyszer így, egyszer úgy. Ugyebár.  Nagyon sokféle aspektusból meg lehetne közelíteni ezt a témát, én a következőképp teszem: Két féle életszakaszra bontom ennek a folyamatnak a kialakulását....

Igen átérzem! Hidd el, manapság, ha meghallom ezt a kifejezést forgatom szemeimet és becsukom füleimet. Erről ki tehet?! Nem én, nem te, de a minket körülvevő média, bulvársajtó, "megmondó emberek" annál inkább. Többször jöttek velem szembe az utóbbi években a világhálón az alábbi mondatok, - Csinálj komfortzóna kihívást! - Törj ki a komfortzónádból! - ... Még ma! - Lépd át a határaidat! ... és még persze sorolhatnám. Sajnálatos módon ezzel pont azt érték el, hogy sablonossá vált és az eredeti értékét, amit képviselt azt a mai napra már szinte elvesztette. De honnan is ered maga a definíció? Szabó Hangya Lilla (2017) tanulmányában olvashatunk róla, hogy a fogalom pszichológiai vizsgálata összetett, mivel egy személyen belül is jelentős variációt mutathat a komfortzóna határa, ez által közvetlenül nem mérhető. Azonban azok a személyiségjegyek már mérhetőek, amelyek általánosíthatóak arra vonatkozóan, hogy ki az, aki könnyebben és ki az, aki nehezebben lép ki be...